A kastély

A kastély bemutatása

Az Urmánczy-kastély Maroshévízen, a Maros fennsíkján 1903 és 1906 között épült. Megrendelője Urmánczy Jeromos örmény nemes földbirtokos, tervezője Giacomuzzi Vigilio tiroli építész volt. Kevés ideig használhatták eredeti rendeltetésének megfelelően. Röviddel felépítése után, az első világháború idején a román hadsereg tizennegyedik gyaloghadosztályának főhadiszállása lett.

A tulajdonosok csak 1920 körül tértek vissza és 1945-ig maradhattak. A kastélynak egyetlen építési periódusa van. Középkori kastélyos jellegét a karakteres terméskő lábazat, a magas központi tetőhöz csatlakozó kisebb-nagyobb kiszögellések, tornyok határozzák meg. Domináns eleme a főhomlokzat jobboldali sarkának sisaktetős víztornya, földszintjén kocsialáhajtós főbejárattal. Belső tereinek kialakítása a kor divatját tükrözi, földszinti szobái főként a reprezentációt szolgálták. Mind közül a legelegánsabb a vendégfogadások fő helyszíne, az impozáns belmagasságú hall, ahonnan a legtöbb szoba nyílt. Az északnyugati oldalon helyezték el a férfi szobákat, ezeket Urmánczy Jeromos főként irodaként használta. Ugyanitt volt az ebédlő, kijárattal a loggiára. A naposabb, a Marosra néző oldalon volt a télikertes szalon, a hátsó, csendesebb részen pedig a tulajdonosok hálószobája. A hallból impozáns falépcső vezetett az emeletre. Itt többnyire kisebb méretű gyerek- és vendégszobákat alakítottak ki. A kastély építésze, Giacomuzzi Vigilio a századforduló utáni időszak stílusaiból merített. A télikert vakolatdísze szecessziós: előtetője alatt hullámos szegélyű fríz fut végig. A toronyalj kiképzése a Wiener Secession geometrikusabb irányzatával rokonítható. A terméskő lábazat, a zsindelyfedésű meredek tető, a faragott fa mellvédes erkély és a zsalugáterek környékünkön később, a Kós Károly nevével fémjelzett fiatal építésznemzedék úttörő, népies elemeket felhasználó stílusával vált népszerűvé. Az akkor még karrierjük kezdetén álló fiatalok és a kastély idős építészének közös ihletői valószínűleg a finn Arts and Crafts mozgalom nagy egyéniségei lehettek.

A kastély kertje és melléképületei

A park kialakítása –a kor divatját tükrözve – vegyes, historizáló jellegű volt, nagyrészt angolkertszerű, ligetes telepítésű fenyvessel, cserjékkel és egy nagy pázsittal. Kialakítása még a kastély építése előtt elkezdődött. Északnyugatról a család legrégebbi „főtéri” építkezései határolták, az úgynevezett Urmánczy-sor. A romantikus stílusú, emeletes szülői ház kapujától egyenes sétány vezetett egy központi rond felé, innen lépcsősor vitt a keresztirányban kialakított bukszussal övezett sétányhoz, a mai Eroilor utca vonalában. A kastély megépítése után a főtérre nagy kapuval nyíló, a telekhatárt követő kocsiutat építettek (a mai Victor Babeș utca), majd a családi házból szálloda lett. A lakóépületektől távolabb, a kert déli részén állt a gazdasági udvar. Központja a kastélynál régebbi, impozáns neobarokk stílusú lovarda-istálló, amit az intéző villaszerű háza és egy L alaprajzú cselédház egészített ki. A vízpompa épülete a Maros-parton fekszik. A birtok északi határán állt az 1862-ben épült családi kápolna és sírbolt. 1869-ig, a katolikus templom építéséig ez volt a gyülekezeti ház.

A kastélyegyüttes sorsa a kommunista rendszer idején

A kastély pusztulása 1944 őszén kezdődött, amikor a települést a szovjet légierő bombázta. A család visszatérésekor a kastély már teljesen kiürítve állt, az államosításkor a tulajdonosok minden vagyonát elkobozták. Ezután az épület homlokzatát és belső tereit többször is átalakították az épp aktuális funkció függvényében. 1952-ig üresen állt, ekkor kórházzá alakult: a szülészet és a sebészet működött itt. A nagy belmagasságú hallt két szintre osztották. Az egykori istállóban belgyógyászatot, bőrgyógyászatot, gyógyszertárt és mentőállomást rendeztek be. A hosszú épület egy részét lebontották, így lett a fertőző osztálynak különálló tömbje. 1971-1972-ben a kastélyban drasztikusabb beavatkozások történtek: a toronyalji főbejáratot megszüntették, az új bejáratot az ekkor beépített loggiába helyezték át. A tetőt a kert felé néző oldalon megmagasították, az emeleten három új szobát alakítottak ki. A hall falépcsőjét betonlépcsőre cserélték. A legtöbb kárt 1986-ban a városi kórház építése okozta: eltakarta a kastély főhomlokzatát és funkció nélkül hagyta az épületet. Az egykor Maroshévíz központjáig lenyúló parkba tömbházakat és egy grandiózus közigazgatási épületet is felhúztak. A főépület pár évig üresen maradt, majd 1987-ban egy etnográfiai témájú múzeum kiépítését kezdték el, de az első kiállítás csak 1998-ban nyílt meg. A kastélyt a romos melléképületekkel együtt 2009-ben adták vissza a leszármazottaknak. A román állam 2013-ig bérelte az épületet. Jelenleg a Positive Transylvania Egyesület viseli gondját, 2020 júliusától hétvégenként látogatható.