Skip to content Skip to footer

Urmiától Maroshévízig

A magyarörmény Urmánczy-család eredettörténete regénybe illő: nevét az egykori Perzsia, a mai Irán területén fekvő sós vizű Urmia tóról kapta, ide menekültek Örményországból a szeldzsuk török támadások elől. Útjuk Erdélybe a többi itt letelepedett örmény családhoz hasonlóan hosszú volt: a 17. században Lembergben (Lviv) éltek, ahol a bárói rangra emelkedtek, majd Moldovába telepedtek le, főként Román városában.

1830-1836 között költöztek Maroshévízre. A kezdeti időkben vegyeskereskedéssel foglalkoztak, később erdőket vásároltak fel és a fakitermelés lett a fő tevékenységük. Két tutajkitötőjük is volt Maroshévízen.

Az Urmánczy-család, elsősorban id. Urmánczy János, majd kilenc gyermeke az évek során több épületet épített vagy vásárolt meg. Ezek közül a legfontosabb az egykor a település központját alkotó Urmánczy-házsor. Központi eleme az 1872-ben romantikus stílusban épített, egyemeletes családi ház “palota” amelyhez hatalmas, a Marospartig tartó historizáló park tartozott.

A város legrégebbi fürdőjét az Urmánczy család 1870 körül a szárhegyi Lázár családtól vásárolta. Ekkor már állt egy fürdőház, ami kis faragott fa előcsarnokával 1835-től fogadta a fürdőzőket. Az egyszerű faépületben egy öltözőkabinokkal körülvett nagy medence képezte a fürdőházat, amit deszkafallal két 20 négyzetméteres részre osztottak: egy női és egy férfi medencére. A fürdőhöz egy négyhelységes „vetkező szoba” tartozott. Egy 1884-es leírás már nyolc öltözőről beszélt, amelyek kisebb szoba méretűek voltak: 4-5 négyzetméteresek. A fürdőt körülvevő láposból parkot és melegházakat alakítottak ki; az első faültetésről 1887-ben tudósítanak. Az egykori pezsgő fürdőéletet jellemzi, hogy hetente két alkalommal cigányzenekar zenélt.

Fia Urmánczy Jeromos 1903-1906 között építette az Urmánczy-kastélyt, a Maroshévízen áthaladó vasútvonal építésének kisajátitásáért kapott pénzből. A régi családi házból László, majd Maros szálloda lett, rövid ideig szecessziós homlokzatot kapott. Az épület az első világháborúban megsérült. A ház földszintjén üzlethelyiségeket alakitottak ki, de itt volt a település első színházterme és könyvtára is.
Az Urmánczy-család a helyi egyházak fő támogatója volt. 1865-ben id. Urmánczy János kezdeményezésére a régi katolikus fatemplom helyet egy új kőtemplom építését kezdték el, amit 1873-ban szentelték fel. Lánya, Urmánczy Janka és férje, a szászrégeni Éltető Albert a református templom donátorai voltak, a telket a Bánffy-család adományozta. A család egy régi házát 1914-1944-ig kórházzá alakították át. Az itt dolgozók bérének egy részét is a család biztosította. A sportéletet is támogatták. Az Urmánczy-család építette az első tenisz és labdarúgó pályát. 1895‑ben fia Urmánczy Nándor, későbbi országgyűlési képviselő, létrehozta az első alkalmi helyi újságot Topliczai Híradó néven, egy évvel később saját telkét ajánlotta fel, költségén iskolát alapított. A helyi színházi társulat alapítása, működtetése lányához Urmánczy Ilonához köthető.
Az Urmánczy-kastély és az egykori birtok pusztulása az első világháborúval kezdődött, ekkor égett le az Urmánczy-sor. 1944 őszén a települést a szovjet légierő bombázta. A család visszatérésekor a kastély már teljesen kiürítve állt, az államosításkor a tulajdonosok minden vagyonát elkobozták. A kastély építtetőjét és fiait Marosvásárhelyre telepítik ki, ott is haltak meg. A jelenleg Maroshevízen élő Urmánczy-leszármazottak kényszerlakhellyel kerültek a régi családi fészekbe, Szászrégenből költöztették őket Maroshévízre egy kis cselédházba. Az Urmánczy család 2008-ban visszakapta az egykori kastélyt és az egykori Urmánczy fürdőt. A strand romos létesítményét sikerült még abban az évben felújítani és megnyitni. A kastély épületét a román állam 2013-ig bérelte. Tíz évvel később az örökösök létrehozták a Positive Transylvania Egyesület.

Do NOT follow this link or you will be banned from the site!
HU